2017. június 10., szombat

2016 szeptember 15. //Aaron//

Váó de ügyes vagyok, tegnap este sikerült egy csomó dologra fényt derítenem. Például a képen szereplő lányt Amy White-nak hívják, és a drágám fényképész, ráadásul vőlegénye van. Valószínűleg ő lesz az emberünk,akit majd börtönbe kell juttatnunk. Csak, hogy okosnak tűnik, plusz pénze is van, ergo jó ügyvéddel rendelkezik. Így egy csöppet bonyolódik a helyzet. Ráadásul a rendőrfőnök sem állított be az este folyamán, így még kiéhezett is vagyok. De nem baj, legalább haladok az ügyel.
Felhívom a technikai felelősöm.
- Csá Joe!
- Hello haver!
- Lenne számodra egy sürgős feladatom. Amit most azonnal kéne elintézned.
- Mond a nevet és azt amit tudsz róla.
- Amy White, Los Angeles környékén él, vőlegénye van.
- Oké. Hívj vissza tíz perc múlva.

Avval a lendülettel le is raktam a telefonom, remélem, hogy még ma tudok intézkedni.
Míg várok főzök egy kávét, hogy így kora reggel teljesen felébredhessek. Amint lefőtt a kávé, leülök a kanapéra és a előveszem a tegnap este kapott képet. Érdekes, hogy mennyire ártalmatlannak látszik ez a lány és, hogy mennyire kedvesnek. Még is milyen sok gyűlölet lakozhat benne, ha ilyenre képes. Vajon hány embert ölhetett meg eddig? És miért válhatott ilyenné? Rengetek kérdés amit valószínűleg soha nem fog megválaszolni.

Megcsörren a telefonom.
- Hello!
- Hé haver azt mondtam tíz perc nem azt, hogy húsz. Tudod sok munkám van még rajtad kívül.
- Igen. Persze-persze tudom. Na mond mit tudtál meg.
- Elküldtem mindent e-mailbe. A pénzt meg utalhatod.
- Szokásos?
- Igen. Na csá.
- Csá.

Mindig azt hiszem, hogy ingyen fogja a melót elintézni, de mindig tévedek. Viszont cserébe nagyon jó nyomozó lenne belőle, már ami a technikai tudását illeti. Nagyobb léptekkel oda megyek az íróasztalomhoz, amin szépen ott csücsül a laptopom. Alig várom, hogy megnézhessem, ki is ez a csaj, vagy legalább is milyen a telefonja.

Gyors email olvasás következet ezután és a lényeg meg is van. Jó módú családból származik, ám mindig volt pár balhéja, legalább is míg meg nem ismerkedett az ügyvédével. Valószínűsíthetem, hogy nem véletlen, hogy ilyen lett. Na nem baj, neki idáig szép élete volt, nekem meg sok pénzem lesz.

Viszont sietnem kell, mint az emailból kiderült taxit rendelt a kis drága, így most én megyek el érte. Persze ez több problémát takar mint hinné az ember. Míg beülök a saját kis taximba, amit természetesen csak az ilyen esetekben használok, felhívom a taxis céget, hogy Amy mégsem kéri azt a kocsit.

Messze lakik tőlem a lány, így igyekeznem kell, hogy ne kelljen rám várnia egy percet sem.
Oda is érek időben a háza elé. Gyönyörű, modern ház. Nem tudom hogyan is telet ilyen egy egyszerű fotósnak. Ja persze már meg is van. Hát a vőlegénye is tehetős, nem is kicsit. A ház nagy, nagyon-nagy. Szép rendezett kertel rendelkezik, és annyira kint van az utca szélén, hogy csak egy tipikus amerikai kertes ház van a szomszédukban. Abban is egy kíváncsi öreg néni lakik, maximum. Csinálok pár képet róla, csak, hogy tudjam, hogy is lakik.

Pontban tizenegykor beszáll Amy a kocsi hátsó ülésére. Kérdez valamit és én csak bólintok egyet. Nem hiszem, hogy túlságosan beszédesnek kéne lennem, így csak egy szóval válaszolok a következő kérdésére, amit inmáron a két ülés közé hajolva tesz fel. Nem nézzek rá, viszont egész úton figyelem a visszapillantóba. Szép lány, sőt ártatlan arca van. Nem túlzásba vitt smink, és a haja lágyan szálldogál az arca körül, ahogy a  lehúzott ablak miatt huzat keletkezik a hátsó ülésnél. Kezdem azt hinni, hogy nem is ő gyanúsított, és csak valami véletlen folyamán rossz embert akarok lecsukatni.

Félóra  alatt ide is értünk a célhoz. Ő az ülésre dob egy százast és már rohan is az egyik jelentéktelennek tűnő irodaház felé. Nem túl feltűnően de követem. Mindig egy kicsit lemaradva ott vagyok a nyomába, vesztemre belép a liftbe amit én nem tehetek meg. Annyira szerencsém van, hogy pontosan láttam melyik emeletre is megy, így vissza hívom a liftet és követem tovább.

Kilépve a fel-le mozgó fémkoporsóból, igen az, bármikor leszakadhat és egy csomó ember ragadhat bele hirtelen, egy nagy üveg ajtót látok meg egy viszonylag rövid folyosó végén. 

- Jó napot, kedves.
Vetem be a féloldalas mosolyom.
- Jó napot! Miben segíthetek.
Kicsit ügyetlenek tűnt, ahogy hirtelen felnézet rám. 
- Szeretnék beszélni...- letekintek az asztalon lévő kis táblácskára- Mister Coreral.
- Sajnos nem engedhetem be. Éppen egy ügyfelével tárgyal.
- Ó köszönöm azért. Viszlát!
Egy újabb féloldalas mosoly és egy kis arc simítás. A titkárnő meg sem bírt szólalni, ajkai között egy kis rés keletkezett és beremegtek. Ezek szerint még mindig tudok csábítani. 

Gyors léptekkel vissza mentem a kocsihoz és haza indultam.






2016. december 19., hétfő

2016 szeptember 15. //Amy//

//Amy szemszöge//


A várva várt találkozás, ágyba vitt kakaó tejszínhabbal. Hát lehetett volna jobb a tegnap estém? Ne is válaszoljatok, nem, ennél jobb nem lett volna. De sajnos végett kellet, hogy érjen, így eljött a mai nap is. Sok dolgom van, tizenegykor egy "ügyféllel" találkozom, estére meg hivatalosak vagyunk Anyámékhoz. Már csak az a kérdés, hogy elmegyünk-e, főleg úgy, hogy megismerhetjük nővérem századik új vőlegény jelöltjét. Mért nem tud megállni egy pasinál sem? Ja, várj, tudom. Mert egyik sem volt hajlandó elvenni feleségül, hogy utána fizessék minden hülyeségét. Ha még művész alkat lenne, de nem az, egyszerűen csak a pénzre utazik. Na jó, hagyjuk, a végén még felhúzom magam.
Gyorsan készülődöm már csak félórám van, hogy megérkezzen értem a taxi ami elvisz a találkozó helyszínére.
Gyors puszi Nickre aki még mindig az ágyban lustálkodik.
- Szívem fél tizenegy, mentem és ne feled este vendégség.
- Jól van. Szeretlek.
Szólal meg széles mosollyal az arcán.
- Én is.
Utolsó csók aztán rohanok is ki a tégla épület elé, hogy beüljek abba a jellegzetes sárga taxiba.
- Hello! Akkor tudja a címet?
Huppanok be a kocsi hátsó ülésére. Ismeretlen arc nézz vissza rám a tükörből. A férfi csak bólint.
- Bocsi, de megkérdezhetem, hogy te új vagy a cégnél?
Hajolok előre a két első ülés között. Meglepet a látvány.Sokkal férfiasabb volt mint azt a szeméből gondoltam. Széles állcsont, izmos kar, borosta és mély hang.
- Igen.
Rövidre fogta a választ, így nem zaklatom tovább, látszólag nem érdekli a személyem. 
Kis idő múlva már le is parkol az útszélén. Én pedig mielőtt kiszállok a kocsiból egy száz dollárost dobok az anyósülésre.
-Köszi.
Majd kiszállok és tovább tipegek a nagy iroda épületbe. Nagy, csupa ablak irodaház, vagyis mint egy átlagos felhőkarcoló. A 24-re kell nagyon gyorsan feljutnom, amit természetesen nem a lépcsőn fogok csinálni. A liftes fiú aranyos volt, nem egyszer jártam már itt, így már rutinból nyomta meg a huszonnégyes számot. Egy gyors érdektelen csevegés is belefér még mielőtt kiszállnék az én emeletemen.
Amint kiléptem a liftből nagy ablakokkal találtam magam szemben. Csukot szemmel is eltalálnék ahhoz az üvegajtóhoz ami elvezet az ügyvédem titkárnőjéhez, aki beengedhet hozzá.
- Jó napot! Szólna Mr.Core-nak.
- Jó napot, máris szólok neki.
Bólintok majd leülök egy kényelmes sötét barna műbőr fotelbe. Végig figyelem a nőt amint beszél Lukkal, idegesnek tűnik, mintha valamit elszúrt volna. De na, mindig is béna volt szegénykém, nem is értem mért dolgozik még mindig itt.
- Mr.Core fogadja önt.
- Köszönöm.
Felállok és nagy léptekkel bemegyek az irodába, mosolyogva köszönt a bent várakozó férfi.
- Szép jó napot, hölgyem!
- Neked is.
Ölelem meg a férfit.
- Mi történt veled, nem fogadott a fodrászod?
Nézek rajta végi csípőre tett kézzel.
- Mért, nem jó?
Megrázom a fejem.
- Jó, de nem egy ügyvédnek.
Megrántja a vállát.
- Na, gyere ülj le, beszélnünk kell.
- Váó ez komolynak hangzik.
Sétálok a székhez miközben udvariasan vezet.
- Az a helyzet, hogy nyomoznak a legutóbbi munkád után.
Értettlen képet vágok.
- Ugye nem hagytál semilyen bizonyítékot?
- Nyugi, tudod milyenek a rendőrök. Úgy se fognak megtalálni.
Legyintek egyet.
- Nem zsaruk nyomoznak.
- Ugye nem?
Csak bólint. Tudtam, hogy mi vár rám. Mindent újra kellet ellenőriznem, hogy nehogy megtaláljon. Gondolom nem kis aggodalom látszódhat az arcomon, mert végigsimítja a kezem.
- Figyelj csak, nyugi. Mindent elintézünk. Tudod, csak ne légy senkinek se gyanús.
- Abban biztos vagyok, hogy a lakásban nem hagytam semmit, de, hogy nem láttak együtt bennünket, abban már nem.
- Az még nem elég bizonyíték a börtönhöz. Meg amúgy is, nagyon jó ügyvéded van.
Mosolyodik el.
- Az biztos.
Beszélgettünk még egy-két órán át, de végig csak egy dologra tudtam gondolni. Mi lesz ha megtudja Nick? Biztos vagyok benne, hogyha megtudja börtönbe csukat és összeropanna, engem meg halálra ítélnének. 
Végül is délután egykor végzetem és már nem volt más dolgom, mint hazamenni, és készülődni az estére.

Nick segít kiszállni a kocsiból, amit leparkoltunk a szüleim háza előtt. Mindig szerettem ezt a házat, nagy és családias, csak a lakói nem viselkednek egy családként. Nem is értem, miért lettem ilyen. (irónia)

- Sziasztok!
Köszönt egy mosollyal Apa. Mindig őt szerettem a legjobban ebből a családból. Ő volt eddig a legmegértőbb. Átölelem.
- Szia!
- Jó estét!
Kezet fog a vőlegényemmel. Mai napig magázódnak, pedig jóban vannak.
- Nikol a konyhában van, légyszíves segítesz neki. Addig iszunk egyet Nickkel.
Bólintok válaszként, hagyom hagyj igyon, tudom, hogy úgy is az lesz a vége, hogy itt alszunk.
- Szia Anya!
Köszönök miközben oda lépek mellé.
- Szia Amy! Segítenél kivinni ezeket.
És egy tálcát nyom a kezembe, ami tele van apró süteményekkel. Gyors és határozott léptekkel kiindulok az ebédlőbe. Ez a határozottságom megszűnt amint megláttam Alana új barátját. A tálca majdnem kiesett a kezemből, csak Nick mentette meg a helyzetet.
- Jól vagy szívem?
Tartja meg a tálcát és a derekam.
- Igen, csak picit megszédültem.
A vőlegényem elveszi a tálcát a kezemből és lerakja az asztalra.
- Szia Amy White
Fogok kezet a szőke hosszabb hajú férfival.
- Szia Luke Core.
Istenem, hogy a picsába találkozhattak? Anya bejött és fordulni akart még egy kört.
- Várj, majd én meg Luke behozzuk.
Felállítom az ügyvédem a kanapéról és kivezetem a konyhába.
- Te mi a fenét keresel itt?
- A nővéred barátja vagyok.
- Oké, az leeset, de mért nem mondtad? 
- Honnan a fenéből tudhattam volna?
- Hát jó.
Sóhajtok egy nagyot. 
- Csak vacsorázzunk meg gyorsan, aztán menjünk is.
- Drágám hol vagy?
Hallom amint sípoló hangon megszólal a nővérem a hátunk mögött.
- Itt vagyok szerelmem.
Szólal meg miközben felkap egy edényt, hogy kivigye az étkezőbe. Követem a példáját.

A vacsora gyorsan, de kínosan zajlott, én meg alig vártam, hogy végre elmehessek innen.
- Nagyon álmos vagyok.
Ásítok egyet. 
- Én szerintem elrakjuk magunkat holnapra.
Szólal meg Nick, akinek hála az égnek egyből leeset, hogy mit is akarok.
- Jó éjszakát!
Még a vacsoránál is gyorsabb búcsúszkodás aztán mentünk is fel az én régi szobámba. Nem egyszer aludtunk már itt, hála ennek az eszméletlen sok időnek amíg itt laktam.

Lefekszem Nick még pakol valamit.
- Szívem.
- Igen.
Szólalok meg inmár az ágyamból.
- Terhes vagy?
Egyből felpattantam az ágyból.
- Nem vagyok az, maximum gond terhes lehetek. Miért?
A szeméből a csalódottság sugárzott.
- Csak, gondoltam kívánós lettél és most is megszédültél.
Tudtam, hogy ha nem mondom el, hogy miért ejtettem el a tálcát, azt hiszi, hogy valami volt köztünk Lukkal.
- Igazából csak meglepődtem, hogy Lukkot láttam.
- Miért? Ugye ti...
- Nem dehogy is.
Vágok közbe.
- Ő csak egy ügyfelem volt és azt hittem, hogy rég elköltözött.
Bólint és lefekszik mellém az ágyba. És oda bújok hozz, ő meg megpuszilja a homlokom.
- Jó éjszakát!
- Jó éjt.
És lekapcsolja a villanyt. 

2016. november 2., szerda

2016 szeptember 14.

//Amy szemszöge//

- Én már itthon vagyok, Nick meg csak kettőre ér haza.
Mondom.
- Jól van. Akkor este hétre jöhetek.
- Anya, én ma biztos, hogy nem megyek sehova!
Jelentem ki.
- Jól van, akkor holnap este.
- Szia Anya!
Leteszem a telefont és elkezdem kipakolni a bőröndöm. Alig várom, hogy végre újra láthassam Nicket.

Imádom a frissen főzött kakaó illatát. Lehet, hogy 21 vagyok de még mindig imádom a kakaót és nem kávézok. Néha elég gyerekesnek érzem magam, ahhoz képest, hogy embereket ölök. Ajtó csapódást hallok. Megfogja hátulról a derekam és megcsókol ahogy hátra hajolok.
- Szia Szívem!
Köszönök neki széles mosollyal.
- Régen láttalak.
- Meghiszem azt.
Mosolyodik el ő is. Remélem tudja, hogy mire gondolok.
Megcsókol újra és újra,
- Milyen volt az utad?
Kérdezi két csók között.
- Jó, de már vártam, hogy láthasallak. És neked?
- Unalmas, tudod csak énekeltünk, meg minden.
Mondja újabb csókok közepette. Széles vigyorral az arcán toll el magától. Mintha tudná, hogy mire gondolok.
- Ennyire hiányoztam?
- Szerinted?
Ugrok az ölébe, ő megtart a derekamnál fogva és csak csókol és csókol.
- Nem vagy fáradt?
Kérdezem.
- Szívem, erre soha nem vagyok az.
Huncut mosollyal dönt neki a falnak, míg leveszi a felsőjét. Kockás hasa megfeszül, ahogy elemel a faltól és bevisz a hálóba. Ahogy ledob az ágyra, rögtön elkezdi felszabadítani férfiasságát, míg én melltartóra és bugyira vetkőzöm.
- Gyönyörű vagy!
Mondja miközben csókokat lehel a nyakamra, majd szépen lassan halad lefele.
- Ettől megszabadítod magad, vagy segítsek?
Néz rám, miközben ujjaival belekapaszkodik a bugyimba.
- Csináld te.
Mikor végre megszabadít tőle, felém hajol  és csókok közepette hozzám simul. Szuszogok a vágytól. Belém hatol, csípőből mozog. Nem vagyok egy sikoltozós fajta, de egy-két sikoly elhagyja résnyire nyílt ajkaim.
Két lökés között elmentem, ő is koncentrál, és bele éli magát.
Felnéz a plafonra, mire ő is elélvez.

Lihegve fekszik le mellém.
- Szeretlek!
Nyomok egy puszit az arcára.
- Hiányoztál.
Lágy mosoly ül ki az arcomra.
- Örülsz neki, hogy ma nem a szüleimhez mentünk?
- Óóó, az nem kifejezés!
Széles mosolya van. 
- Holnap viszont egy ügyféllel találkozok.
- Már megint elmész egy hónapra?
- Ne aggódj Nick, nem szándékozom elmenni. Amúgy meg főztem kakaót.
- Tejszínhab is van?
- Van, ha hozol be.
Nézzek rá, olyan kis kutya szemekkel, amilyennek csak telnek tőlem. Nagy sóhajjal áll fel az ágyról.
- Ezért tudod, hogy mit kérek.
Nézz rám olyan komolyan, amilyen a helyzethez nem illet.
- Tudom.
Kacsintok rá.
- Ja és ne feled a boxert. Nehogy beléd szeresen a szomszéd néni.
Mindig leselkedik utánunk, komolyan mondom egyszer kinyírom és ráfogom az idegesítő unokájára, aki mindig rám mászik, megfogdos. Egy jó tanács, soha ne kezdjetek bérgyilkossal.


//Aaron szemszöge//

- Már megint késet.
- Önnek is jó napot!
Borzalmas ez az új rendőr főnök, még jó, hogy már nem itt dolgozom. Számomra ez érthetetlen, hogy lehet valaki ennyire dögös, de még is ennyire rohadt belűről. Azért egy éjszakára elfogadnám.
- Térjünk is a tárgyra.
Mosolygok a kapitányra.
- Richard David szenátor unoka testvértét megölték a saját lakásában. A férfi ellen több ízben eljárás indult tavaly, mert holtan találtak egy nőt, akit vele láttak utoljára. Ám az emberünket nem ítélték el. A lány családja kiborult. Így úgy gondoljuk, hogy valakit felbérelhetek, hogy megölje őt.
- Ne is folytassa. Keresem meg a gyilkosát és hozzam ide.
- Pontosan. Tudja ez azért lehet nagy lehetőség, mert így egy bérgyilkost is elkaphatunk.
Forgatom a szemem.
- Egy a bérgyilkos úgy se fog köpni a család ellen, kettő tudjuk legalább azt, hogy kivel látták utoljára a halottunk.
Felém toll egy képet.

Elmosolyodom, pontosan tudom, hogy ki ez a nő. Már csak egy baj van, nem tudom, hogy találhatnám meg. 
- És akkor most jöjjön a lényeg.
- Ez a fele, a másik felét...
- Tudom, tudom. 
Felkapom a borítékot az asztalról.
- További szép napot. Ja és ma este otthon leszek.
Kacsintok rá. Ha beledöglök is lefektettem még.