//Amy szemszöge//
- Én már itthon vagyok, Nick meg csak kettőre ér haza.
Mondom.
- Jól van. Akkor este hétre jöhetek.
- Anya, én ma biztos, hogy nem megyek sehova!
Jelentem ki.
- Jól van, akkor holnap este.
- Szia Anya!
Leteszem a telefont és elkezdem kipakolni a bőröndöm. Alig várom, hogy végre újra láthassam Nicket.
Imádom a frissen főzött kakaó illatát. Lehet, hogy 21 vagyok de még mindig imádom a kakaót és nem kávézok. Néha elég gyerekesnek érzem magam, ahhoz képest, hogy embereket ölök. Ajtó csapódást hallok. Megfogja hátulról a derekam és megcsókol ahogy hátra hajolok.
- Szia Szívem!
- Jól van. Akkor este hétre jöhetek.
- Anya, én ma biztos, hogy nem megyek sehova!
Jelentem ki.
- Jól van, akkor holnap este.
- Szia Anya!
Leteszem a telefont és elkezdem kipakolni a bőröndöm. Alig várom, hogy végre újra láthassam Nicket.
Imádom a frissen főzött kakaó illatát. Lehet, hogy 21 vagyok de még mindig imádom a kakaót és nem kávézok. Néha elég gyerekesnek érzem magam, ahhoz képest, hogy embereket ölök. Ajtó csapódást hallok. Megfogja hátulról a derekam és megcsókol ahogy hátra hajolok.
- Szia Szívem!
Köszönök neki széles mosollyal.
- Régen láttalak.
- Meghiszem azt.
Mosolyodik el ő is. Remélem tudja, hogy mire gondolok.
Megcsókol újra és újra,
- Milyen volt az utad?
Kérdezi két csók között.
- Jó, de már vártam, hogy láthasallak. És neked?
- Unalmas, tudod csak énekeltünk, meg minden.
Mondja újabb csókok közepette. Széles vigyorral az arcán toll el magától. Mintha tudná, hogy mire gondolok.
- Ennyire hiányoztam?
- Szerinted?
Ugrok az ölébe, ő megtart a derekamnál fogva és csak csókol és csókol.
- Nem vagy fáradt?
Kérdezem.
- Szívem, erre soha nem vagyok az.
Huncut mosollyal dönt neki a falnak, míg leveszi a felsőjét. Kockás hasa megfeszül, ahogy elemel a faltól és bevisz a hálóba. Ahogy ledob az ágyra, rögtön elkezdi felszabadítani férfiasságát, míg én melltartóra és bugyira vetkőzöm.
- Gyönyörű vagy!
Mondja miközben csókokat lehel a nyakamra, majd szépen lassan halad lefele.
- Ettől megszabadítod magad, vagy segítsek?
Néz rám, miközben ujjaival belekapaszkodik a bugyimba.
- Csináld te.
Mikor végre megszabadít tőle, felém hajol és csókok közepette hozzám simul. Szuszogok a vágytól. Belém hatol, csípőből mozog. Nem vagyok egy sikoltozós fajta, de egy-két sikoly elhagyja résnyire nyílt ajkaim.
Két lökés között elmentem, ő is koncentrál, és bele éli magát.
Felnéz a plafonra, mire ő is elélvez.
//Aaron szemszöge//
- Már megint késet.
- Önnek is jó napot!
Borzalmas ez az új rendőr főnök, még jó, hogy már nem itt dolgozom. Számomra ez érthetetlen, hogy lehet valaki ennyire dögös, de még is ennyire rohadt belűről. Azért egy éjszakára elfogadnám.
- Térjünk is a tárgyra.
Mosolygok a kapitányra.
- Richard David szenátor unoka testvértét megölték a saját lakásában. A férfi ellen több ízben eljárás indult tavaly, mert holtan találtak egy nőt, akit vele láttak utoljára. Ám az emberünket nem ítélték el. A lány családja kiborult. Így úgy gondoljuk, hogy valakit felbérelhetek, hogy megölje őt.
- Ne is folytassa. Keresem meg a gyilkosát és hozzam ide.
- Pontosan. Tudja ez azért lehet nagy lehetőség, mert így egy bérgyilkost is elkaphatunk.
Forgatom a szemem.
- Egy a bérgyilkos úgy se fog köpni a család ellen, kettő tudjuk legalább azt, hogy kivel látták utoljára a halottunk.
Felém toll egy képet.
- Régen láttalak.
- Meghiszem azt.
Mosolyodik el ő is. Remélem tudja, hogy mire gondolok.
Megcsókol újra és újra,
- Milyen volt az utad?
Kérdezi két csók között.
- Jó, de már vártam, hogy láthasallak. És neked?
- Unalmas, tudod csak énekeltünk, meg minden.
Mondja újabb csókok közepette. Széles vigyorral az arcán toll el magától. Mintha tudná, hogy mire gondolok.
- Ennyire hiányoztam?
- Szerinted?
Ugrok az ölébe, ő megtart a derekamnál fogva és csak csókol és csókol.
- Nem vagy fáradt?
Kérdezem.
- Szívem, erre soha nem vagyok az.
Huncut mosollyal dönt neki a falnak, míg leveszi a felsőjét. Kockás hasa megfeszül, ahogy elemel a faltól és bevisz a hálóba. Ahogy ledob az ágyra, rögtön elkezdi felszabadítani férfiasságát, míg én melltartóra és bugyira vetkőzöm.
- Gyönyörű vagy!
Mondja miközben csókokat lehel a nyakamra, majd szépen lassan halad lefele.
- Ettől megszabadítod magad, vagy segítsek?
Néz rám, miközben ujjaival belekapaszkodik a bugyimba.
- Csináld te.
Mikor végre megszabadít tőle, felém hajol és csókok közepette hozzám simul. Szuszogok a vágytól. Belém hatol, csípőből mozog. Nem vagyok egy sikoltozós fajta, de egy-két sikoly elhagyja résnyire nyílt ajkaim.
Két lökés között elmentem, ő is koncentrál, és bele éli magát.
Felnéz a plafonra, mire ő is elélvez.
Lihegve fekszik le mellém.
- Szeretlek!
Nyomok egy puszit az arcára.
- Hiányoztál.
Lágy mosoly ül ki az arcomra.
- Örülsz neki, hogy ma nem a szüleimhez mentünk?
- Óóó, az nem kifejezés!
Széles mosolya van.
- Holnap viszont egy ügyféllel találkozok.
- Már megint elmész egy hónapra?
- Ne aggódj Nick, nem szándékozom elmenni. Amúgy meg főztem kakaót.
- Tejszínhab is van?
- Van, ha hozol be.
Nézzek rá, olyan kis kutya szemekkel, amilyennek csak telnek tőlem. Nagy sóhajjal áll fel az ágyról.
- Ezért tudod, hogy mit kérek.
Nézz rám olyan komolyan, amilyen a helyzethez nem illet.
- Tudom.
Kacsintok rá.
- Ja és ne feled a boxert. Nehogy beléd szeresen a szomszéd néni.
Mindig leselkedik utánunk, komolyan mondom egyszer kinyírom és ráfogom az idegesítő unokájára, aki mindig rám mászik, megfogdos. Egy jó tanács, soha ne kezdjetek bérgyilkossal.
- Már megint késet.
- Önnek is jó napot!
Borzalmas ez az új rendőr főnök, még jó, hogy már nem itt dolgozom. Számomra ez érthetetlen, hogy lehet valaki ennyire dögös, de még is ennyire rohadt belűről. Azért egy éjszakára elfogadnám.
- Térjünk is a tárgyra.
Mosolygok a kapitányra.
- Richard David szenátor unoka testvértét megölték a saját lakásában. A férfi ellen több ízben eljárás indult tavaly, mert holtan találtak egy nőt, akit vele láttak utoljára. Ám az emberünket nem ítélték el. A lány családja kiborult. Így úgy gondoljuk, hogy valakit felbérelhetek, hogy megölje őt.
- Ne is folytassa. Keresem meg a gyilkosát és hozzam ide.
- Pontosan. Tudja ez azért lehet nagy lehetőség, mert így egy bérgyilkost is elkaphatunk.
Forgatom a szemem.
- Egy a bérgyilkos úgy se fog köpni a család ellen, kettő tudjuk legalább azt, hogy kivel látták utoljára a halottunk.
Felém toll egy képet.
Elmosolyodom, pontosan tudom, hogy ki ez a nő. Már csak egy baj van, nem tudom, hogy találhatnám meg.
- És akkor most jöjjön a lényeg.
- Ez a fele, a másik felét...
- Tudom, tudom.
Felkapom a borítékot az asztalról.
- További szép napot. Ja és ma este otthon leszek.
Kacsintok rá. Ha beledöglök is lefektettem még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése