A várva várt találkozás, ágyba vitt kakaó tejszínhabbal. Hát lehetett volna jobb a tegnap estém? Ne is válaszoljatok, nem, ennél jobb nem lett volna. De sajnos végett kellet, hogy érjen, így eljött a mai nap is. Sok dolgom van, tizenegykor egy "ügyféllel" találkozom, estére meg hivatalosak vagyunk Anyámékhoz. Már csak az a kérdés, hogy elmegyünk-e, főleg úgy, hogy megismerhetjük nővérem századik új vőlegény jelöltjét. Mért nem tud megállni egy pasinál sem? Ja, várj, tudom. Mert egyik sem volt hajlandó elvenni feleségül, hogy utána fizessék minden hülyeségét. Ha még művész alkat lenne, de nem az, egyszerűen csak a pénzre utazik. Na jó, hagyjuk, a végén még felhúzom magam.
Gyorsan készülődöm már csak félórám van, hogy megérkezzen értem a taxi ami elvisz a találkozó helyszínére.
Gyors puszi Nickre aki még mindig az ágyban lustálkodik.
- Szívem fél tizenegy, mentem és ne feled este vendégség.
- Jól van. Szeretlek.
Szólal meg széles mosollyal az arcán.
- Én is.
Utolsó csók aztán rohanok is ki a tégla épület elé, hogy beüljek abba a jellegzetes sárga taxiba.
- Hello! Akkor tudja a címet?
Huppanok be a kocsi hátsó ülésére. Ismeretlen arc nézz vissza rám a tükörből. A férfi csak bólint.
- Bocsi, de megkérdezhetem, hogy te új vagy a cégnél?
Hajolok előre a két első ülés között. Meglepet a látvány.Sokkal férfiasabb volt mint azt a szeméből gondoltam. Széles állcsont, izmos kar, borosta és mély hang.
- Igen.
Rövidre fogta a választ, így nem zaklatom tovább, látszólag nem érdekli a személyem.
Kis idő múlva már le is parkol az útszélén. Én pedig mielőtt kiszállok a kocsiból egy száz dollárost dobok az anyósülésre.
-Köszi.
Majd kiszállok és tovább tipegek a nagy iroda épületbe. Nagy, csupa ablak irodaház, vagyis mint egy átlagos felhőkarcoló. A 24-re kell nagyon gyorsan feljutnom, amit természetesen nem a lépcsőn fogok csinálni. A liftes fiú aranyos volt, nem egyszer jártam már itt, így már rutinból nyomta meg a huszonnégyes számot. Egy gyors érdektelen csevegés is belefér még mielőtt kiszállnék az én emeletemen.
Amint kiléptem a liftből nagy ablakokkal találtam magam szemben. Csukot szemmel is eltalálnék ahhoz az üvegajtóhoz ami elvezet az ügyvédem titkárnőjéhez, aki beengedhet hozzá.
- Jó napot! Szólna Mr.Core-nak.
- Jó napot, máris szólok neki.
Bólintok majd leülök egy kényelmes sötét barna műbőr fotelbe. Végig figyelem a nőt amint beszél Lukkal, idegesnek tűnik, mintha valamit elszúrt volna. De na, mindig is béna volt szegénykém, nem is értem mért dolgozik még mindig itt.
- Mr.Core fogadja önt.
- Köszönöm.
Felállok és nagy léptekkel bemegyek az irodába, mosolyogva köszönt a bent várakozó férfi.
Amint kiléptem a liftből nagy ablakokkal találtam magam szemben. Csukot szemmel is eltalálnék ahhoz az üvegajtóhoz ami elvezet az ügyvédem titkárnőjéhez, aki beengedhet hozzá.
- Jó napot! Szólna Mr.Core-nak.
- Jó napot, máris szólok neki.
Bólintok majd leülök egy kényelmes sötét barna műbőr fotelbe. Végig figyelem a nőt amint beszél Lukkal, idegesnek tűnik, mintha valamit elszúrt volna. De na, mindig is béna volt szegénykém, nem is értem mért dolgozik még mindig itt.
- Mr.Core fogadja önt.
- Köszönöm.
Felállok és nagy léptekkel bemegyek az irodába, mosolyogva köszönt a bent várakozó férfi.
- Szép jó napot, hölgyem!
- Neked is.
Ölelem meg a férfit.
- Mi történt veled, nem fogadott a fodrászod?
Nézek rajta végi csípőre tett kézzel.
- Mért, nem jó?
Megrázom a fejem.
- Jó, de nem egy ügyvédnek.
Megrántja a vállát.
- Na, gyere ülj le, beszélnünk kell.
- Váó ez komolynak hangzik.
Sétálok a székhez miközben udvariasan vezet.
- Az a helyzet, hogy nyomoznak a legutóbbi munkád után.
Értettlen képet vágok.
- Ugye nem hagytál semilyen bizonyítékot?
- Nyugi, tudod milyenek a rendőrök. Úgy se fognak megtalálni.
Legyintek egyet.
- Nem zsaruk nyomoznak.
- Ugye nem?
Csak bólint. Tudtam, hogy mi vár rám. Mindent újra kellet ellenőriznem, hogy nehogy megtaláljon. Gondolom nem kis aggodalom látszódhat az arcomon, mert végigsimítja a kezem.
- Figyelj csak, nyugi. Mindent elintézünk. Tudod, csak ne légy senkinek se gyanús.
- Abban biztos vagyok, hogy a lakásban nem hagytam semmit, de, hogy nem láttak együtt bennünket, abban már nem.
- Az még nem elég bizonyíték a börtönhöz. Meg amúgy is, nagyon jó ügyvéded van.
Mosolyodik el.
- Az biztos.
Beszélgettünk még egy-két órán át, de végig csak egy dologra tudtam gondolni. Mi lesz ha megtudja Nick? Biztos vagyok benne, hogyha megtudja börtönbe csukat és összeropanna, engem meg halálra ítélnének.
Végül is délután egykor végzetem és már nem volt más dolgom, mint hazamenni, és készülődni az estére.
Nick segít kiszállni a kocsiból, amit leparkoltunk a szüleim háza előtt. Mindig szerettem ezt a házat, nagy és családias, csak a lakói nem viselkednek egy családként. Nem is értem, miért lettem ilyen. (irónia)
- Sziasztok!
Köszönt egy mosollyal Apa. Mindig őt szerettem a legjobban ebből a családból. Ő volt eddig a legmegértőbb. Átölelem.
- Szia!
- Jó estét!
Kezet fog a vőlegényemmel. Mai napig magázódnak, pedig jóban vannak.
- Nikol a konyhában van, légyszíves segítesz neki. Addig iszunk egyet Nickkel.
Bólintok válaszként, hagyom hagyj igyon, tudom, hogy úgy is az lesz a vége, hogy itt alszunk.
- Szia Anya!
Köszönök miközben oda lépek mellé.
- Szia Amy! Segítenél kivinni ezeket.
És egy tálcát nyom a kezembe, ami tele van apró süteményekkel. Gyors és határozott léptekkel kiindulok az ebédlőbe. Ez a határozottságom megszűnt amint megláttam Alana új barátját. A tálca majdnem kiesett a kezemből, csak Nick mentette meg a helyzetet.
- Jól vagy szívem?
Tartja meg a tálcát és a derekam.
- Igen, csak picit megszédültem.
A vőlegényem elveszi a tálcát a kezemből és lerakja az asztalra.
- Szia Amy White
Fogok kezet a szőke hosszabb hajú férfival.
- Szia Luke Core.
Istenem, hogy a picsába találkozhattak? Anya bejött és fordulni akart még egy kört.
- Várj, majd én meg Luke behozzuk.
Felállítom az ügyvédem a kanapéról és kivezetem a konyhába.
- Te mi a fenét keresel itt?
- A nővéred barátja vagyok.
- Oké, az leeset, de mért nem mondtad?
- Honnan a fenéből tudhattam volna?
- Hát jó.
Sóhajtok egy nagyot.
- Csak vacsorázzunk meg gyorsan, aztán menjünk is.
- Drágám hol vagy?
Hallom amint sípoló hangon megszólal a nővérem a hátunk mögött.
- Itt vagyok szerelmem.
Szólal meg miközben felkap egy edényt, hogy kivigye az étkezőbe. Követem a példáját.
A vacsora gyorsan, de kínosan zajlott, én meg alig vártam, hogy végre elmehessek innen.
- Nagyon álmos vagyok.
Ásítok egyet.
- Én szerintem elrakjuk magunkat holnapra.
Szólal meg Nick, akinek hála az égnek egyből leeset, hogy mit is akarok.
- Jó éjszakát!
Még a vacsoránál is gyorsabb búcsúszkodás aztán mentünk is fel az én régi szobámba. Nem egyszer aludtunk már itt, hála ennek az eszméletlen sok időnek amíg itt laktam.
Lefekszem Nick még pakol valamit.
- Szívem.
- Igen.
Szólalok meg inmár az ágyamból.
- Terhes vagy?
Egyből felpattantam az ágyból.
- Nem vagyok az, maximum gond terhes lehetek. Miért?
A szeméből a csalódottság sugárzott.
- Csak, gondoltam kívánós lettél és most is megszédültél.
Tudtam, hogy ha nem mondom el, hogy miért ejtettem el a tálcát, azt hiszi, hogy valami volt köztünk Lukkal.
- Igazából csak meglepődtem, hogy Lukkot láttam.
- Miért? Ugye ti...
- Nem dehogy is.
Vágok közbe.
- Ő csak egy ügyfelem volt és azt hittem, hogy rég elköltözött.
Bólint és lefekszik mellém az ágyba. És oda bújok hozz, ő meg megpuszilja a homlokom.
- Jó éjszakát!
- Jó éjt.
És lekapcsolja a villanyt.
